Ember volt, egy ember - ki mindent látott,
elment tőlünk messze - ki minket megváltott.
Visszatér az Úrhoz, ki elküldte hozzánk,
ember volt, igaz ember - itt volt, közel hozzánk.

Magam előtt látok hinni milliókat,
akikért ő meghal, kik az ő szavával szólnak.
Látok sűrű erdőt, hol bennszülöttek élnek,
kik imádkoznak, s ételt az ő nevével kérnek.

Látok egy hajóst, kit messze vitt a szél,
megtalálni azt, amiért lángolóan élt,
Látom, ahogy megcsókolja nyakában keresztjét,
hogy legyen hite még, hogy elérje a célt.

Hős, harcos katonák, különböző korokban,
imádkoznak hozzá a földi pokolban.
Előttem egy ember, ki az őserdőben gyógyít,
ha felnéz az Égre - a Mester, akit szólít.

A hit melyért élt, majd templomokat épít,
mert szeretet kell legyen, az idők végeztéig.
Megváltónk az egyetlen, a végső reménység,
ha elveszett már minden - mert eljött a sötétség.

Szörnyű az éjszaka - mi az ember hagyatéka,
mert nem tudja, a világot csak ajándékba kapta,
de eljön majd egy reggel, mikor mindenki megérti:
ki volt a Mester, miért élt - mért élt velünk mégis.

A gondolat hatalma - több lesz már, mint üzlet -
leomlanak a falak, melyek testvérek közé kerültek.
Énekünk, mely róla szól - feljut az égig,
ő itt lesz velünk, eljön: ha az Úr nevében kérjük.

Milliók követik majd, a jövőt megértik:
hit, szeretet nélkül - nem lehet élni!

Még, még, énekeld még
zöld a fű, és kék az ég,
veled él már, sose félj,
úgy élj, ahogy téged kért.
Még, még, énekeld még,
zöld a fű, és kék az ég,
benned él, már sose félj,
minden a szeretettől lesz szép.
Még, még...

See also:
JustSomeLyrics
68
68.122
Lia Crucet La agüera Salomé Lyrics
the proclamers proclaimers Lyrics