Children of Distance (közr.Krista) Emlékezz rám Lyrics

Hazudnek ha mondanam hogy nem tor ram a gondolat
Hogy lessz amikor mar csak ugy hallhatod majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem hogy szoljon a rimek hegye
De ha hivni probalnal tul keso nem lessz aki felvegye
Igy egy kicsit megkesve itthagyom most emlekbe
Mindazt ami ennek kapcsan szivargott az elmembe
Elvegre mar olyan regen beloptak a fulembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az utemre
Letezesem erteke es elmulasom remkepe
Beleolvadt a zenembe...-De..lehet hogy nem kene!
Mert miert ne?Kit erdekel minek mi a merteke?
Ugyis por es hamu lessz mindegyikunk a vegere.
Ha szerencsem van esetleg meg azt a kort is megerem
Hogy foldi letem tagabb osszefuggeseit megertsem.
Es ezt soha nem kerem,de mindig remeltem hogy
Tovabb el az emlekem a baratim lelkeben!

Emlekezz ram mikor fuj a szel,emlekezz mikor minden veget er
Nezz ram, fogd meg a kezem,szoritsd meg batran mig lehunyom a szemem
Emlekezz mennyire szerettel,mennyire fajt mikor elmentel
Nezz ram, fogd meg a kezem,szoritsd meg batran mig lehunyom a szemem

Emlekem majd igy hagy nyomot ha vegeter az eletem
De pont azert hogy te is erts az en emlekem eltetem
Bar banatomban egyedul sokszor eltoprengtem rajta
De tukorben az eletem majd most a latszat eltakarja
Vajon szamit-e ram valaki?Vajon lessz-e kinek hianyzok?
Vajon szeretnek majd akkor is ha neha en is hibazok?
Az ido tavlatabol majd egyszer jussak azert eszedbe
Remelem hogy te is orulsz az emlkemen merengve
Nevemre mar nem emlekszel,egy ismeretlen folt csupan
Csak elmosolyodsz rajta hogy en neztem rad oly butan
Lehet hogy nem szerettel de bar en lennek az egyetelen
Kinek emleke megmarad hiszen ezert mindent megtettem
Most kettesben csak en meg te,a zenesz es a hallgato
Ez erted szol hisz emlekunk most igy dalban hallhato
En szeretettel adom ezt,remelem elvezed azt hogy neked szol
Hozzad es ezt ezert irtam , majd veled lessz ha elalszol.

Erdo melyen dus fa lombjat fujja meg a szel
Egyedul csak en nem ertem mirol mit beszel
Banatomban forgolodom,gornyedek a foldre
Egyszer megigertem szeretni foglak teged mindorokre
De elhagytal nincs tovabb,vege minden szepnek
Nem maradt mar semmi csak egy enek fel az egnek
Meg mindig hianyzol,minden nap gondolok rad
Minden percben fognam kezedet,csokolnam a szad
Megtanultam szeretni es te segitettel ebben
Meg mindig szeretlek,nem tudom kifejezni szebben
Mar csak ennyire vagyok kepes,mar csak ennyi telik tolem
Dallamok moge rejtozom mert mindidaig feltem
Talan utoljara mondol el mit erzek de ez igy marad
A hos szerelmes tavozik,most vegeter a szindarab
Szivem melyen magam mogott hagynam ezt a vilagot
Csak annyit kerek emlekezz ram es ne kerdezd meg ki bantott.

Szavam szivekbe furodo,dalbol indithato raketa
Igy nyomot hagy az eterben,megerzi a planeta
De aki a halgatasom nem erti az a beszedemet sem
Aki nem lat a sorok moge hogy is varhatnam hogy megertsen?
Ez az eletem emleke,emlekeztet elmeket hogy mar nem vagyok itt
De neha megis fellepek,csak jatszodtam es kacagva
Astam a siromat,most meg a sirkoves a sirkore
Valami szivhez szolot irogat
Bocsanat ha most konnyes szemmel szemleled ezt
Igy az ido tavlatabol mar minden maskepp fest
Egyszeru ember voltam,egyszeru szavakkal
Tele felelemmel..jah,hatalmas falakkal
Koszonom hogy szerettel,koszonom hogy elhettem
Nevem ala pedig ezt a par kosza sort vesetem:
"Szulettem 80 , eltem halalomig,de vegig ember voltam
aki mindig csak almodik"

Edited by N^aTy