AnonimMC Depresszió Lyrics

Mindig túl nagy volt a szám, mindig nekem kellett szólni,
Sokan szóltak rám, hogy végre tanuljam befogni,
Sokan szóltak! De persze senkire ügyet se' vetve,
Saját magam hülyeségébe belefeledkezve,
Ebben nincsen semmi rendben, de azé' ne állj az utamba!
Maradj csendben mondom másodpercre nem veszem magamra,
Haragra nincs okod, csak másnak volna rá, de ő csak töketlenkedik, ahelyett, hogy megoldaná.
Szabad szavak szállnak a szélben, végveszélybe' van az ember,
Amikor nem kell, akkor bátor; amikor kell, akkor meg nem mer!
Ja te beszélsz a harcról, máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről!
Na haló, Na tessék, Na kivan a vonal végén?
Jelentkezik egy senki Közép-Európa szélén!

Az alkalmat megragadom, monoton hangon a szavakat hadarom,
A félhomályban az alakom nem mutatom, megszaratom az ellenfeleket,
a babérokat aratom!
Ha haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek!
Hogyha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek!
Hogy ott perzselődjél! Hogy megtudjad milyen a fájdalom,
Magamon is csak nevetek, csak a szájamat jártatom!
De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben majd az árral!
Elpusztítok mindent, puszta akusztikával,
hogyha bíró lennék ítélnék, hogy itt egy újabb áldozat,
hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat!
Vagy a boldogságot akarod? Hát nesze itt egy darab:
Az igaz szavak sose szépek! A szépek sose igazak