Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Megint megcsókolom röcsögei meghitt kis trágyadombom,
Mert nekem ez a hely itt szent emlék.
Apám, a bús lázadó-öklû földnélküli törpebirtokos
hat métereset köpött itt egy vasárnapon az úri ég felé,
a hajnalcsillag is boldogan neveté.

Tegnap még finoméla-paprikást ettem gitárkörítéssel,
Ma már megvakarom, akárhol viszkessen is.
Leegyszerûsödtem.

Tenyeremen hordom a gyárkéményeket pacsirtaszagú kedvesemmel,
És mézes búzatáblák közt lihegem az örömös tavaszt.
Csókjainkból az Isten mint vérrózsa kacagva kivirágzik.

Vagyok finom, mimóza lélek
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Ugye eljön a bárba, ahol a dzsessz muzsikál
Búval illalulla drága, akad még egy üres szívkamrája?
Az ugye nekem dukál.

Magának pali minden Pista, akár sintér, akár sipista
Búval illalulla drága...

Ma foglalt a szívem, de várjon rám híven
Ha késik se pihen a mámor.
Ma még mással futok, és csalni se tudok
Majd végére jutok de máskor.

Száz t__ok a szívemben érik, eljutok a szenvedélyig,
Ma foglalt a szívejm, de várjon rám híven,
Ha késik se pihen a mámor.

Fülembe mászott a kauri zabkár,
és a szú kimarta alólam az ágyat.
Kerestem valami keményet,
És találtam valami lágyat.
Csikoricsí, csikoricsá, csikoripassz.

A jobbomon szent Bráma isten,
és Visnu ül a balomon.
Sívának már nem is jutott hely,
Kint fütyöget a ganajon.
Csikoricsí, csikoricsá, csikoripassz.

Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Este van, csönd, utolsót böffent a Nap,
Szakszervezetbe tömörülnek fölöttünk a csillagok.
Honnan jött ez a tárulkozó mindent-mélálás?

Nézd a pörge bajszú Holdat,
két ujja közé fogja az orrát
és nyakamba loccsantja a fényt,
a fényt, a fényt, a fényt.

Régen elmúlt immáron a bronzkorszak,
Kedves rózsám, a világért elhagylak,
Nem leszek én többé a falu bolondja,
Sej-haj hacacáré, Sej-haj hacacáré
Sej-haj hacacáré - ahogy Nietzsche mondja:

Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

See also:
JustSomeLyrics
109
109.119
Roberta Bonanno L'Ultima Bugia Lyrics
Genesis That's All (1983) Lyrics