Mes Elárulnak Szemeim Lyrics

Kinézek, szürke tájakat látok,
Magamba tekintek, gonosszá válok,
Én sem járok sokkal jobban, mint te barátom, ki benn állsz a sorban.
Én a kesztyűt, hidd el, felveszem,
Amit kell, azt biztos megteszem.
A belső értékeket előtérbe helyezem, és ha azt mondják, vesztettem, a 'májkomat' leteszem.
Nézek magamra, egy hús-vér ember,
Aki bátor, most szólni nem mer,
Penge szorul nyakamhoz, elnyomja a hangomat,
Pedig most béke van, senki sem oltogat.
Depresszív állapot mi okozza a gondokat, nagyon rossz a helyzet, mégis mindenki bólogat.
Csatár vagyok, nem hagyom ki a gólokat.
Nem bírom tovább, de várják tőlem a legjobbat.
Bohóc vagyok,
Könnyen mossa sminkemet,
Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet,
Szomorú az arca, de te boldognak láthatod,
Talán nincs is, ami elűzi a bánatod.
Csak várhatod a megváltást a jövőben,
Majd láthatod a gyerekeid szemében, kiktől óvtad őket, ők azokká váltak.
Neked ők a legszebbek és azok is maradnak.

Refrén (2x):
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.

Miközben énem egy darabját,
Kishúgom karomban tartom, kis arcát puszilom, szeretettel szorítom,
Elgondolkozok azon, jóváteszek mindent, majd ezen dolgozom, és más lesz minden.
Talán tévedek és ugyanúgy holtak hajnalára ébredek.
De nem! Azt majd biztos nem hagyom,
S egy váratlan alkonyom átváltozom,
Bárányból farkas, hogy megvédjem a családom,
Ki tudja, mit elítélek, azt majd jónak látom.
És egyszerű mosollyal vágom el a torkom, ha nem bírom majd tovább, és azt mondom, feladom.
De nem! Az meg biztos nem én lennék,
Ha agyam is akarná, kezeim nem engednék,
Hogy életem, mit szerettem, saját magam elvegyem
Nem tehetem!
Neved hűen kell őriznem.
De nem mondtam soha, hogy túlélem,
Remélem, nem várod el tőlem, hogy ezt a világot megértsem,
Mert nem értem és soha nem is fogom.
Lehet, képes vagyok rá, csak nem is akarom.

Refrén (6x)