Arcodon a hajnal pírt lehel -
Amid volt, mondd, miért dobtad el?
Kormos seb ég szíved kőfalán
A felejtés őszülő nyarán,
Elmentél, hátra nem néztél,
Nincs semmid, csak a köd,
Egy épp elfoszló kötél
Lélek és külvilág között.

Hogy sírod legyen e föld, s a hűtlen visszatérjen,
Örökké hív visszafelé, anélkül, hogy értenéd.
De bölcsőd elégett már rég vad álmok tüzében,
És a szenvedély, ami benned él, hiába üvöltenéd,
Csak sóhaj az ég felé.
Nincs út hazafelé.

Kerested, amerre az ég halad,
Régesrég elvesztett nyugalmadat,
A foszló köd, amikor szárnyra kél,
Egy sóhaj csupán, amit fúj a szél,
Hazamennél egy régi emlék falán,
A vágy még most is benned zihál,
Hogy magadra találj,
S te újra visszafordulnál.

Hogy sírod legyen e föld, s a hűtlen visszatérjen,
Örökké hív visszafelé, anélkül, hogy értenéd.
De bölcsőd elégett már rég vad álmok tüzében,
És a szenvedély, ami benned él, hiába üvöltenéd,
Csak sóhaj az ég felé.

Hiába üvöltenéd,
Csak sóhaj az ég felé.
Hiába üvöltenéd,
Csak sóhaj az ég felé.

See also:
JustSomeLyrics
38
38.118
Badapple In My Dreams Lyrics
Orietta Berti L' uva fogarina Lyrics